Őszinte bánat, erős fogadás

Semmi rosszat nem tesz, csupán az a baj, hogy régen volt elsőáldozó. Abban az időben így tanították a bánatimát: Teljes szívemből bánom mindem bűnömet. Erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem, és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm. Miért rossz ez az ima? Egyszerűen nem lehet igaziból elimádkozni, mert amit mond, nem lehet komolyan megígérni. Nem lehet ígéretét valóban megtartani. Ez szomorú, de igaz. Többé nem vétkezem? Bocsánatos bűnökre alkalmazva külön isteni ajándék kell hozzá. Ez egészen rendkívüli kiváltság, hogy az ember hosszabb időn keresztül még bocsánatos bűnt se kövessen el. Ha pedig szokásról, valami bűnös szenvedélyről van szó, akkor is majdnem lehetetlen, hogy a szegény bűnbánó, gyónó, vissza ne essen.

Az új bűnbánati ima így szól, amit őszinte szívvel most már nemcsak lehetséges, hanem igaz lélekkel el kell mondani és tartalmát meg lehet, és meg kell ígérni: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a Jóistent megbántottam. Bánatunk mélysége: teljes szívemből. Tartalma: az összes bűn. Nem lehet ehhez-ahhoz továbbra is ragaszkodni. Oka: nem azért, mert pórul jártam, szégyenben maradtam, hanem esetleg ezek mellett, de főként azért, mert a Jóistent megbántottam. Ő végtelenül jó, irgalmas, én pedig szembe fordultam vele, akaratával, törvényeivel, Egyházával. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm. A bánat a múltra vonatkozott, az erős fogadás pedig a jövőre. Tehát itt egész komolyan megígérem, hogy jobb ember leszek, hogy életemet megjavítom, hogy a jóra törekszem. Ebben a bánatimában már nincs büszkeség, önteltség, hanem mély alázat, az emberi esendőség bevallása, annak a lehetőségnek a beismerése, hogy ez nehéz feladat, egyedül nem megy. Ezért mondom: Isten segítségével a jóra törekszem, tehát vele nekifeszülök a kísértések legyőzésének. A segítő kegyelem támogatásával merek abban remélni, hogy el tudom kerülni bűneimet.

Erre az őszinte és erős bánatra, erős fogadásra alapozva hivatkozik a pap Jézus halálára, feltámadására, a Szentlélek kiáradására; az Egyház Istentől kapott hatalmára vonatkozva megadja a bocsánatot (feloldozást) és a lelki békét. Nemcsak a múltat törli el, hanem a jövőre nézve is biztosítja az erősítő, vigasztaló kegyelmet, hogy állva maradjon az, aki megtért.

Ezt a felfoghatatlan örömöt minden úton próbáltam annak idején az elsőáldozókkal érzékeltetni. A gyónási próbánál fekete ruhába burkolva mentek be a gyóntatószékbe nagy szomorúan. Fehérbe öltözve, vidáman jöttek ki. Az első szentgyónásnál egy tálban egyszerre elégettük a bűncédulákat. Menj el! Vissza ne jöjj, fujj! – mondtuk kórusban.