Miféle rendszerváltás ez?

Eleve képtelenség, hogy papjaink ilyen hanyagok lennének, amikor ütött a szabadság órája, és megnyíltak a kapuk előttünk. Miért lehetetlen? Azért, mert a 40 év alatt a magyar papok túlnyomó százalékban vállaltak minden veszélyt, kockázatot, csak hozzáférjenek a hívekhez, főként a gyerekekhez, fiatalokhoz. Az számított jó papnak, aki nem tett semmit. Engem is figyelmeztettek: hagyjon föl ezzel a nagy paposkodással, jöjjön közénk kártyázni, akkor teljesen nyugodtan élhet. De talán senki sem hallgatott erre a sátáni szóra. Nos, elképzelhető, hogy ez a minden tűzpróbát kiállt papság most, amikor minden lehetőség adott, pontosan most lett hanyag és nemtörődöm?

Inkább mi kérdezzük: hol marad a nép? Mi csak azokat taníthatjuk, azokat szervezhetjük különböző egyesületekbe, akik önként jönnek. Amikor kórházba jártam vasárnaponként misézni, elhűlve láttam magam előtt azt a 10–20 beteget! Mit kellett volna még ön szerint tenni? Vagy a börtönben, ha egy-két rab volt kíváncsi, mit mond a pap! Elmegyünk, ott vagyunk, várunk! Mit lehet ott még tenni? Vagy a városokban a hitoktatás egyes helyeken most is szomorú képet mutat. Mit lehet tenni, ha a szülő nem akarja gyermekét vallásosan nevelni? Az emberek lelkivilágát átitatta a kommunista magatartás: a lelki dolgok nem fontosak, csak az anyagi, világi előrehaladás és a szórakozás. Emberfeletti türelem kell, míg ez kimegy belőlük.

Mindezek ellenére történik itt sok minden jó, amit ön nem vesz észre. Higgye el, ahová hívnak, beengednek minket, mindenhová megyünk. Nem akarom magunkat dicsérni, de ha csak egy hétre társul szegődne egyetlen pap mellé, nem bírná szusszal. A papok túlnyomó része rengeteget megy autóval a hívekhez, majdnem egész nap beszél. A maradék időkben imádkozik, készül a hittanórákra, beszédekre, legtöbbször övé az anyakönyv, a pénztár, az iroda. A legtöbbje próbál lelkipásztori kisegítőre szert tenni, de vajon talál-e?

Tudnia kell, hogy azon nem változtatott az új rendszer, hogy kevés a pap és azok is öregek. Az Egri Egyházmegyében például az átlagéletkor 53 év, ha veszem a nyugdíjasokat is, akkor 58. Nálunk 75 éves korban kell kérni a nyugdíjazást. 250 a betöltött plébániák száma, és 200 plébániát oldallagosan látnak el, tehát egy emberre két-három plébános feladata nehezedik. (Az adatok az 1990-es évek elejéről valók – a szerk. megj.) Túlterhelt, öreg és beteg papjaink erejükön felül mindent megtesznek, hogy menjen a hittérítő munka. Szeretnének ők mindent megtenni, de hiába, az öreg, rokkant ló nem tud úgy húzni, mint egy egészséges csikó.

Egy percig sem állítom, hogy bennünk, papokban nincs hiba, hiszen mi is gyarló emberek vagyunk. Az is biztos, hogy jobban meg lehetne szervezni a munkánkat, kevés papból több eredményt lehetne kihozni. Állandóan próbálunk jobbak lenni, és új módszereket keresni.

Ne gondolja, hogy kétségbeesünk! Az Úr Jézus az ő Egyházát még soha nem hagyta cserben, lesz még itt virágzó élet.

*

Mindszenty hercegprímás urat a vallatás után visszavitték szellőzetlen, dohányfüstös szobájába. Ekkor, pár perc múlva jött élete legnagyobb öröme. Csekély bort talált az állványon. Reggeli kenyeréből megtartott egy szeletet. Elmondta a kenyér és a bor felett az átváltoztatás szavait és a fal felé fordulva megáldozott.