Tisztelt Lelkiatya! Pár éve felfigyeltem rá, hogy az ostyát sok helyen belemártják a borba, és úgy szolgáltatják ki az Oltáriszentséget a híveknek áldozáskor. Régen az ilyesmi, ha jól tudom, csak egészen kivételes alkalmakkor volt lehetséges (például házasulók esküvői miséjén). Miért változtatta meg ezt a régi gyakorlatot az Egyház? Egységben van ez a Niceai Hitvallással?
Kedves Levélíró! Az utolsó vacsorán Jézus a kenyeret és a kelyhet is odaadta apostolainak, így részesítette őket testéből, véréből. A későbbi évszázadokban is a keresztények két szín alatt áldoztak. Amikor azonban már igen nagy közösségek vettek részt az Eucharisztia ünneplésében, akkor egyre inkább nehézséget okozott az, hogy hogyan nyújtsák úgy Krisztus testét és vérét, hogy egyetlen morzsa se essen le, egyetlen csepp se hulljon a földre. Ezért alakult ki az ostyák használata (amivel el lehetett kerülni a kenyér megtörésekor a sok morzsa létrejöttét), és ugyanezért alakult ki az egy szín alatti áldozás gyakorlata is (amellyel a szent vér lecsöppenését kerülték el).
A jelenlegi szabályozás szerint csak nászmiséken, szemináriumokban és más papi vagy szerzetesi közösségekben, valamint lelkigyakorlatok alkalmával szabad két szín alatt áldoztatni. Ezzel az egyházunk óvja az Eucharisztia titkát, kifejezi az imádását a szent színek alatt jelenlévő Krisztus iránt. Mindkét szín alatt a teljes és oszthatatlan Krisztus van jelen, így semmit sem csökkent az áldozás kegyelméből az, ha valaki egy szín alatt áldozik.