„Tegye le a férje múltját a kereszt lábaihoz”

Tisztelt Lelkiatya! A férjemet 8 és fél éve ismerem, 6 éve vagyunk házasok, két kisgyerekünk van. Boldog is vagyok vele, a legjobb férj és édesapa. De. Előttem eléggé otromba életet élt, mindenkivel összefeküdt akivel érte, olyan is volt akinek még diákkorában született gyermeke, és azt sem tudja ki gyermekének apja. Persze mindig is tudtam, hogy ez a helyzet, hisz nekem annak idején kérdezés nélkül elmesélte, némelyiket bemutatta. Négy hónapja úgy alakult az élet, hogy nekem az egyik hölggyel most nap mint nap találkoznom kell, mert olyan helyen dolgozik, ahol nem tudom kikerülni. Minden reggel összerándul a gyomrom, mert tudom, hogy látni fogom. Nem lehet úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Az a hölgy is tudja, hogy én ki vagyok. Nem tudom, mit tegyek, a házasságom rá fog menni, amit nem szeretnék, de ezt a szégyent nem tudom elviselni. Senki nem ért, mindenki azt mondja, hogy már rég volt, és hogy előttem volt… Én már 8 éve imádkozom, hogy ne menjen rá a házasságom, de kezdem elveszíteni a hitemet, hisz úgy érzem, Istent nem érdekli ez a helyzet. Neki az a jó, ha engem szenvedni lát… A férjem is nagyon szenved, bánja, hogy ilyen helyzetben vagyok, de ami megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni… Az eszem szerint a válást választanám, a szívem meg azt mondja, hogy ne rúgjam fel ezért a szép családunkat, és ne tegyem tönkre a gyerekeim életét. Hisz mindketten nagyon szeretik édesapjukat és fordítva. Kérem, segítsen!

Kedves Levélíró Testvérem! Mindennap adjon hálát azért, hogy a férjével szeretetben tudnak élni! Írja fel egy papírra a férje jó tulajdonságait, és az imádságában gyakran olvassa fel és köszönje meg ezeket!

Valószínűleg a férje részéről hiba volt az, hogy a múltját ilyen részletességgel feltárta. Helyesebb lett volna csak általánosságban elmondani, hogy már több nővel volt testi kapcsolata, de nem kellett volna a részletekbe és a személyekbe belemenni. Ez az ő életének terhe, nem kellett volna ezt a terhet a maga vállára is rátenni.

A férje múltja nem magát szennyezi be. Jézus attól nem lett piszkos, hogy egy asztalhoz ült a vámosokkal és az utcanőkkel. Ez a múlt a férje terhe, nem a magáé.

Ne törődjön azzal, hogy ki mit gondol. Ne törődjön azzal, hogy a volt barátnők mit gondolnak! Azzal törődjön, hogy Isten mit gondol, Ő milyennek látja magát. Isten szemében, ha valaki tud megbocsátani, az egy nagyszerű érték. Ha maga ezt meg tudja tenni egy életen át, akkor Isten megáldja érte.

Nagyon fájdalmasak, igaztalanok azok a mondatai, amelyeket Istenről ír (pl. hogy Istennek az a jó, ha magát szenvedni látja). A jelen helyzet nehézségét nem Isten okozta, hanem a férje (a múltjával) és maga (a férje múltjára való görcsös koncentrálásával). Ezt Isten fájdalommal nézi. Szeretné magát kihúzni ebből a helyzetből, de ehhez a maga nyitottsága kell. Isten nálunk nélkül nem tud segíteni, ahogy Szent Ágoston mondja: „Aki megteremtett téged a közreműködésed nélkül, nem üdvözít téged a közreműködésed nélkül.”

Tegye le a férje múltját a kereszt lábaihoz. Hagyja ott! Ne vigye újra magával! Jézus ezeket a bűnöket eltörölte! Ezek a bűnök már nem léteznek. De ha maga ezeknek a bűnöknek a rothadó emlékét állandóan szorongatja, akkor az élete megmérgeződik tőlük. Tegye le őket Jézus lábaihoz, és soha többé ne vegye föl őket, ne emlegesse!

Mondja ki újra a házassági igenjét, esküjét, amelyet Isten színe előtt mondott ki! Ez által az igen által tud üdvözülni.