Tisztelt Lelkiatya! Kb. egy éve napi misére járó vagyok, rendszerint heti egyszer gyónok. Viszont folyton azon aggódom, hogy mi van, ha a legjobb szándék mellett is követek el bűnt, és nem mindig tudom megítélni, súlyos vagy bocsánatos bűn volt-e. A katekizmus szerint a súlyos okban előre megfontolt tudatos vétek a súlyos bűn, míg a bocsánatos bűn a nem súlyos okkal nem szándékos akarattal való elkövetés. Hol a határ?
Kedves Levélíró!
Örülök, hogy komoly lelki életet él, naponta megy áldozni és hetente gyónik, intenzív és mély kapcsolata van Istennel. Örülök, hogy érzékeny a lelkiismerete, és igyekszik elkerülni a bűnöket.
A súlyos bűn tárgya is súlyos. Pl. lopás esetén a régi erkölcstan megszabta, hogy kb. egy tyúk áráig bocsánatos, a fölött súlyos bűn más vagyontárgyának eltulajdonítása. Ugyanígy a gondolat esetén, ha egy rossz gondolat átfut az ember agyán, vagy egy-két percig megzavarja, az nem lehet súlyos bűn, csak az, ha szándékosan 20-30 percig keresi azt a rossz gondolatot, élvezkedik benne.
Jézus várja magát az Eucharisztiában. Ő jobban szeret, mint a legjobb szülő, a legjobb nagyszülő, a legjobb házastárs szeretni tud. Próbálja elképzelni, hogy a maga 3 éves kislánya jönne magához kicsit összepiszkolt ruhában. Biztosan végtelen örömmel magához ölelné. Isten még inkább így tesz mindannyiunkkal.
Azt tanácsolom, hogy bízza magát a lelki vezetőjére. Mivel a maga lelkiismerete aggályos, így nem tud tisztán látni, hagyatkozzon a lelki vezetője ítéletére. Ha ő azt mondja, hogy maga ezekkel a kisebb bűnökkel, amiket hétről-hétre meggyón, nyugodtan áldozhat, akkor higgyen neki.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
