Érettségi előtt álló lány vagyok. Nem értem, miért ellenzi az Egyház a próbaházasságot? Ha valaki egy életre leköti magát egy másik emberhez, ahhoz nagyon jól kell őt ismernie. Sok olyan házasságot ismerek, ahol szexuális problémák miatt váltak el, mivel ezen a téren nem ismerték egymást, csak később derült ki, hogy nem illenek össze. Nem értem az Egyházat: küzd a válás ellen, de ilyen elavult eszmékkel megakadályozza, hogy jó házasságok jöjjenek létre.
A házasságot nem lehet kipróbálni. A házasság életközösség, a test és a lélek teljes és visszavonhatatlan odaajándékozásával. Ennek fontos, de csak töredék része a testi együttlét. A házasságban a szeretett személyt hibáival együtt kell elfogadni. Hol van az élet sok baja a próbaházasságban, ami váratlanul megrázza a családot? Hol van a gyerek, annak nevelése, a betegség? De a legfontosabb is hiányzik: az a tudat, hogy egész életemet vele kell leélnem. A házasságot pont ezek miatt nem lehet kipróbálni.
Sokan mégis megelőzik a házasságot. Az eredmény gyakran az, hogy hamarabb válnak el. Ez a próba – különösen a leány számára – nem kevés kockázattal jár. Nem játék, hanem életre-halálra megy! Mi lesz akkor, ha a férjjelölt a próba után kijelenti, hogy neki nem vagy igazán jó? Hányszor és hányan próbálnak majd ki? Mi lesz ebből? Mi lesz a vége? És mi lesz akkor, ha te, mivel egyáltalán nem ideális körülmények között találkoztok, kiábrándulsz az egészből? Hosszú időn át fiúra sem tudsz nézni, olyan lelki sérülést kapsz.
És mi lesz akkor, ha gyermeked fogan tőle? Ezt 100 százalékig elkerülni nem lehet! Gyilkos leszel, vagy egyedül neveled szüleid terhére? Talán állami gondozásba adod, hogy egy apa nélküli gyerekkel több legyen? Vagy kényszerből összeházasodtok, és egész életen át kínozzátok egymást?
Ez a próba a jövendő házasságot is rossz irányba befolyásolhatja! A házasságkötés előtt történt dolgok megmérgezhetik az egész életet. Gyerekeitek kíváncsiak lesznek minden kis részletre veletek kapcsolatban! Milyen boldog az a szülő, akinek gyermeke előtt nincs takargatnivalója! Talán kellemes lesz a próba, de az már nagy kérdés, hogy kellemes lesz-e a házasélet?
Mi is a boldog, töretlen út? Bár idegenül hangzik manapság: szűzen az oltárig, hűségesen a sírig! Ezt még senki nem bánta meg, az ellenkezőjét milliószor megsiratták.
Aki megfeledkezett magáról, az is élhet lelkileg újból értékes életet, ha megtisztul a szentgyónásban, az angyalok kenyerével táplálkozik és annak az egynek őrzi meg magát, aki az oltár elé vezeti.
Föléd hajol Jézus és így szól: Leányom, kelj fel! Légy erős! Tudom, mennyire szereted azt a fiút, mennyire vágyódsz teljesen az övé lenni. Az igazi, tiszta szerelmet én oltom belétek! De tudj várni! Ez a távolságtartás a legfontosabb! Most talán még nem is érted! Tudj kitartani, hogy áldásommal a legforróbb szerelemben legyetek örökre eggyé. Százszoros boldogságot kapsz érte jutalmul. Tőlem és hitvesedtől!
*
Az élettársi kapcsolat divat lett a házasodás helyett. Szabadok akarnak lenni arra, hogy minden kötöttség nélkül éljenek, kizárólag a saját boldogságukra, és ne a jövőre, csak a mára gondoljanak. De akik beleengedik magukat az erotikus, szexuális párkapcsolati manőverbe, nem tapasztaltabbak lesznek, hanem sérültekké válnak. Ráadásul kapcsolati kudarcuk sebeire újabb kapcsolatok ígérkeznek gyógyír gyanánt, miközben a következő partner nagy valószínűséggel szintén sérült, vagy legalábbis lelkileg labilis. Így az új partner is gyógyírt vár – aki pedig elvár, az nem tud adni, ajándékozni.