12.5 C
Budapest
szombat, 2026. október 17.

Erdődy Imre levelei

Kezdőlap Erdődy Imre levelei

Jobb volt a hittanteremben

A rendszerváltást, 1989-et követően annyit írtak a hittanról: milyen jó, hogy szabadon, iskolában lehet tanítani! Nekem nem tetszett ez a változás. Addig a fiam alig várta, hogy hittanra mehessen. Jó barátságban volt a tisztelendő úrral. Oly barátságos, meghitt helyiségben tartották az órát. Most egy fiatal leány tanítja, az iskola agyonunt falai között. Nem jó ez sehogy!

Egy hitoktató panaszai

Atya is hitoktat. Nem veszi észre, hogy kár egyetlen hittanórát is megtartani? Hogy milyen kicsi az egész hittantanításnak a hatékonysági foka? Nem látja, hogy csak addig járnak a gyerekek szentmisére, míg általános iskolások, pecsételik az ellenőrző füzetet, vagy az órán megkérdezik, voltál misén? Aztán elmaradnak. Atya nem látja, hogy a hittanosok magatartása nem válik el a nem hittanosokétól? Ezek után még van kedve tanítani?

A hittanóra „hátránya”

Nagy örömmel írattam be kislányomat néhány éve az iskolai hittanra. Igaz, hogy kézzel-lábbal tiltakozott, sírva könyörgött, ne írassuk be, mert a gyerekek és a tanárok kicsúfolják. Mi ezt nem hittük, de sajnos neki lett igaza. A pedagógusok minden alkalmat megragadtak, hogy a gyereket megszégyenítsék, megalázzák, csupán azért, mert hittanos. Tanulmányi átlaga két egész jeggyel romlott, annak ellenére, hogy több tárgyból magántanárt is fogadtunk mellé. Szeptembertől másik iskolába írattuk, ahol már nem járt hittanra. Tudtommal az Egyház szorgalmazza az iskolai hitoktatást, ezzel jó képességű, tehetséges gyermekek sorsát veszélyezteti. Egy negatív osztályfőnöki vélemény, gyenge bizonyítvány lehetetlenné teszi a továbbtanulást! Önnek, mint papnak mi a véleménye erről?

Hitetlen lett a fiam

Fiamat özvegyen neveltem fel. Minden áldozatot meghoztam azért, hogy vallásos ember váljék belőle. Ez látszólag sikerült is, hiszen saját maga kívánkozott egyházi iskolába, ahol a legbuzgóbb diák volt. Azóta teljesen hitetlen ember lett belőle. Annyira, hogy csak cinikusan, maró gúnnyal beszél a vallásról. Hiába könyörgök neki, hogy legalább szegény édesanyja kedvéért jöjjön el velem a szentmisére, hajthatatlan! Saját fiam tesz a sírba! Mit tegyek vele?

Nincs értelme vitatkozni

Nem érti meg a saját fiam, hogy magától semmi nincs, kell lennie valakinek! Hallom a tv-ben, egy idős nő nagy okosan elmondja, hogy ő csodálja a világot, hisz a teremtésben, de nem hisz a Teremtőben! Pedig, tanultam filozófiát, a kettő korrelatív fogalom, az egyik feltételezi a másikat. Ilyen értelmetlen az ember?

A megtérés sohasem késő

Öregember vagyok. Hitetlenül éltem. Sokszor tettem minden vonalon olyat, amit én is szégyelltem. Lebetegedtem. Félek a haláltól. Jó lett volna vallásosnak lenni. De most már késő. Vagy kezdhetek még valamit magammal? A lelkiatya talán tud ebben eligazítást adni.

Hagyjanak már békén a papok

Miért hajszolják a papok a misét, a hittant? Gyönyörködni akarnak bennünk? Sikerélmény kell nekik! Nyugodjanak már bele, hogy más kell az embereknek: diszkó, szórakozás.

Hazugság nélkül is lehet élni?

Az az én nagy gondom, hogy szeretném rendben tartani a lelkemet, de képtelen vagyok rá. Ugyanis nem lehet hazugság nélkül élni. Lehetetlent kíván az Isten, amikor az a parancs, hogy meg kell mondani az igazat. A szomszéd állandóan faggat, hogy mennyi pénzem van a takarékban. Állandóan kölcsön kér. Mit tegyek?

Ilyennek születtem

A férjem állandóan szid, merthogy elkésem az ebéddel, mindig a szomszédban talál, sokat beszélek. Minden baja van velem. Nem érti meg, hogy nekem ilyen a természetem. Nem akarja megszokni, pedig ilyennek születtem és ilyennek fogok meghalni.

A szenvedőt Isten megsegíti

A férjemmel huszonhat évig éltünk együtt. Három gyermekünk született, sajnos az első meghalt. Beteges voltam, így az orvos sem ajánlotta, hogy vállaljam a szülést, de a férjem rávett, hogy megkapjuk a lakást. Utána hozzánk költözött az édesanyja, akit nyolc éven keresztül ápoltam. Pénzt a férjemtől nem kaptam, és soha nem vigyázott a gyerekekre sem. Most már én is súlyos beteg vagyok, mégis dolgoznom kell, beteg gyerekeket ápolok. Közben elvált tőlem a férjem. A bíróság az egyik szobát neki ítélte. Rendszeresen idehozza a nőismerősét. Megfenyegetett, hogy addig idegesít, amíg el nem hagyom a lakást, a két lányommal együtt.