14.9 C
Budapest
vasárnap, 2026. október 18.

Erdődy Imre levelei

Kezdőlap Erdődy Imre levelei

Az édesapák nem fontosak?

Dühít az anyák napja! Gyerekek állnak kezükben virággal, meghatottan, az anyákat ünnepelve. De hol vannak az apák? A válasz sokszor e kérdésre: mit ünnepeljünk rajtuk?! Az ivást, a durvaságot? Az anyák gyöngédek, becézgetik gyermeküket. De az édesapáknak meg kell felelniük a szigorú apaképnek. Ők nem lehetnek kedvesek. Minden gyereknek szeretnie kell az anyját, de az apáktól rettegniük kell! Pedig sok gyerek inkább az apjához húzódna. Miért szorítjuk ki gyermekeink életéből a szerető édesapát? És vajon miért csak titokban lehetnek érző szívű férfiak? Szeretném egyszer azt is látni, hogy a képeken az édesapa öleli magához gyermekét. Ne csak azt mondják áhítattal a gyermekek: szeretlek, édes, drága, jó anyám, hanem azt is, szeretlek, édes, drága, jó apám!

Minek a nagy család?

Atyám! Szeretem a Jóistent, hiszem is, de úgy érzem, hogy az utóbbi időben az Ő nevében a Római Katolikus Egyház papjai nagyon sokat akarnak ráerőltetni a megromlott anyagi helyzetű családokra. Ha lenne családjuk, mint a görögkatolikus vagy református papoknak, akkor közelebb lennének a realitásokhoz, mert most olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. Az abortusz megszüntetésére való törekvésük azt bizonyítja, hogy önök soha nem ismerték a lakásszerzés nehézségeit. Nem tudják, hogy egy férfi képtelen 5 gyermeket eltartani, a feleség keresetére is szükség van, sokba kerül a gyermekruha. Szép a nagy család, de csak akkor, ha a szülők megalázó kéregetés nélkül el tudják tartani. Önöknek, atyám, inkább a jelen körülmények jobbátételén kellene fáradozniuk!

Felelősségteljes gyermekvállalás

Egy réteg hiába szeretne gyermeket, nem adatik meg nekik. Aki meg szülhet, attól azt várják, szinte követelik – mindegy, hogyan él, értelmes, vagy ostoba, lusta, vagy serény, alkoholista, vagy józan, bírja, vagy nem bírja eltartani – csak szüljön, hogy a nemzet ki ne pusztuljon. Áldás, ahol szeretettel várják, de sok helyen istenverésnek lehet mondani a gyermek érkezését. Minek szaporítani a sok elkeseredett, szerencsétlen embert?

Esküdt ellenségek: anyós és meny

Anyós és meny
Pokol az életem az anyósommal! Csak azt nem értem: miért bánik így velem? Mindent megpróbáltam, de nem tudunk kijönni egymással. Mit csináljak?

„Majd visszasír, ha nem leszek”

Képzelje: egyetlen fiam nem szól hozzám. Még ő haragszik. Pedig azért nem lett testvére, hogy minden az övé legyen. Nekem köszönheti, hogy nem egy rossz nő a felesége, én akadályoztam meg, hogy buszsofőr legyen, tudtam, hogy neki íróasztal mellett a helye. Ma is vigyázok arra, hogy vasalt ing legyen rajta. Majd visszasír, ha nem leszek.

Mire a ház felépült…

Gyönyörű, háromszintes házat építettünk. Két évig majdnem beleőszültem az anyagbeszerzésbe, majd’ beleszakadtam a munkába! Képzelje el: mire elkészült, nincs kinek lakni az új házban: feleségem itthagyott, magával vitte mindenemet, a két gyereket. Összeállt valakivel. Most nézhetem egyedül az üres lakást. Később esetleg el kell távoznom albérletbe, és fizethetem hűtlen feleségemnek fizetésem jó részét. Nem értem ezt a helyzetet!

Szociális otthonban lenne a helye

Kötelesek vagyunk az anyósom miatt tönkremenni? Ezt az öregasszonyt nem lehet kibírni. Őt minden érdekli, mindenbe beleszól. Szobájában is van egy kellemetlen szag. Szeretnék feleségemmel, gyermekeimmel nyugodtan élni, de miatta nem lehet. Szociális otthonról hallani sem akar, pedig ott lenne a helye. Azért is haragszik, hogy az udvaron egy kis nyári konyhát akarunk neki építeni, ott nem zavarna minket. Feleségem is olyan mimóza természetű, végül mindig az anyját védi, ezen azután csúnyán összeveszünk.

Hogy lehet ezt kibírni?

Én beteg vagyok, édesanyám nemrég halt meg, férjem tolókocsis. Fiam felém sem néz, csak iszik. Unokám csípőficamos, örökre sánta marad. Ráadásul, hogy mindez ne legyen elég, még a szomszédom is üldöz. Talán csinálni kellene magammal valamit! Hogy lehet ezt kibírni?

Kimenjek-e vendégmunkásnak?

Kimenjek-e vendégmunkásnak Németországba, vagy maradjak itthon? Az itthon keresett kevés pénzből nehéz három gyermeket nevelni. Ott sokkal több a jövedelem, viszont félek, hogy távollétemben szétmegy a családom! Mit tegyek?

Három generáció

Három nemzedék él együtt családunkban: özvegy anyukám, három kiskorú gyermekem és mi, a férjemmel. A nagyi gyakran összekülönbözik unokáival, s ha bocsánatot kérnek tőle, akkor is tovább neheztel, pedig mélyen vallásos, mindennap jár szentmisére. A köztük lévő feszültség miatt férjemmel mi is gyakran összekapunk. Néha úgy érzem, nem jó ennyien együtt lenni. Jobb lenne külön? Atya hogyan látja?