Öregasszony vagyok. Az a nagy bánatom, hogy a családom semmibe néz. Kiraktak a régi kiskonyhába. Behozzák az ételt, azután maradj magadnak, öreg és hallgass. Semmibe bele nem szólhatok. Nem ismerek a lányomra. Úgy szeretnék beszélgetni, együtt lenni velük, de látom, hogy nem kellek, utálnak. Azt szeretnék a legjobban, ha már nem lennék, de elevenen nem bújhatok a föld alá! Tudom, csak azért nem tesznek öregotthonba, mert szégyellenék a falu előtt. Gondoltam már, hogy orvosságot sem szedek, hátha úgy előbb meghalok.
