Nem bírom megállni, hogy ne tegyem szóvá: hogyan engedhetik meg, hogy civil ember kezébe vegye a Szentostyát, még akkor is, ha egy püspök erre felhatalmazta őt? Miközben a pápa megerősítette, hogy a római katolikus papoknak továbbra is kötelező a cölibátus, miért csodálkoznak, hogy csökken a papi hivatás iránti vonzalom, ha azt látják, hogy a világi élet – feleség, gyermek, család – örömeit élvező ember is ugyanúgy kezébe veheti a Szentostyát, mint azok, akik erre tették fel az életüket? Miért gondolják, hogy az a 4–5 szerepelni vágyó ember azzal nyújtja a legnagyobb segítséget a papnak – aki kétségtelenül elfoglalt ember és igen sok munkája van –, ha segít megáldoztatni az átlagosan 30–35 főt?