A lelkiatya válaszol
„A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.
Nem házasodhatunk össze?
Tisztelt Lelkiatya! Szeretném feleségül venni a kedvesemet. Érdeklődtünk a helyi plébánián és tudomásunkra adták, hogy nem lehetséges, mivel kedvesem elvált, polgári esküvőjük volt, és egyikük sem volt megkeresztelve. Állítólag van egy kiskapu, ha levelet küldünk a Vatikánba. Ön is hallott efféle törvényről?
Minden rajtam csapódik le
Tisztelt Lelkiatya! Nagyon nehéz sorsot cipelek. A lányomat terhesen magára hagyta a párja. Összeomlott, szörnyű hónapok következtek. Megszületett az unokám. Gyönyörű, okos, egészséges gyermek. Az apa azóta folyton felbukkan, felbiztatja lányomat, hogy kezdjék újra, azután összevesznek, kígyót-békát kiabálnak egymásra, aztán békülés, aztán háború, és ez így megy két éve. És minden rajtam csapódik le. Én próbálok segíteni a lányomnak, de ő mindig minden helyzetben rajtam vezeti le a dühét, mindenért engem bánt. Teljesen eladósodtunk, csak hogy mindenünk meglegyen. Néha már ennivalóra sem futja. Hogyan lehet ezen változtatni?
Hányszor és hogyan gyónjak?
Tisztelt Lelkiatya! Amikor tudok, részt veszek a szentmisén, azonban nem tudok odafigyelni. Ez általánosságban igaz mindenre. Állandó lelkiismeret-furdalással küzdök, hiszen tudom, min kellene változtatnom, milyen hibáimat kellene kijavítanom, de mindig csak egyre több ilyet találok, a javítás pedig nem egyszerű. A havi egy gyónás helyett már gyakran kétszer gyónok. Honnan tudjam, hogy a szentáldozással nem követek-e el szentségtörést? Illetve gyónáskor ha akkor jut eszembe egy bűn, amit nem gyóntam meg, amikor a pap már beszél, azt még ott mondjam el, vagy a következő gyónásban?
Hét éve élettársként
Tisztelt Lelkiatya! Szomorúságban telnek a napjaim. Hét éve élek élettársi kapcsolatban egy nővel, nekem ő az első komoly kapcsolatom, viszont neki én már a „sokadik” vagyok. Korábban én szerettem volna egyházi házasságot és gyermekeket, akkor ő nem szerette volna. Ő most már szeretné, én viszont elbizonytalanodtam a kapcsolatunkban. Külföldön élünk és dolgozunk. Élettársam anyja velünk él, munkanélküli, lényegében mi tartjuk el – ennek ellenére felesleges dolgokra költi a pénzt. Rengeteget vitatkozom vele. Ráadásul az élettársam, miután az édesapja elhunyt, nem kevés adósságot „örökölt”. Szeretnék visszaköltözni Magyarországra, folytatni a félbehagyott orvosi tanulmányaimat. Nem tudom, mit tehetnék a rengetek probléma és kétely közepette…
Kedves Levélíró! Nagyon köszönöm az őszinte levelét. Nehéz bármit is hozzászólni mindahhoz, amit leírt. Ha a közelben laknának, akkor azt mondanám, hogy az élettársával együtt jöjjenek el, így mindkettőjüket meg tudnám hallgatni, meg tudnám ismerni, és akkor talán tudnék konkrétabb tanácsot, segítséget adni.
A leveléből látszik az, hogy nem a legszerencsésebben indult a kapcsolatuk. Összeköltöztek, testi kapcsolatot létesítettek, mielőtt döntöttek volna egymás mellett, döntöttek volna arról, hogy összeházasodnak-e valaha is, szeretnének-e közös gyermeket. Ez egy eleve nehéz helyzetbe juttatta a kapcsolatukat.
Nehezíti a helyzetet a sokféle tartozás. Nehezíti az is, hogy az élettársa édesanyjával és testvérével együtt laknak. Nehezíti az, hogy külföldön laknak, az élettársa nem akar hazajönni, maga viszont szeretne itthon tovább tanulni, hogy orvos lehessen.
Nagyon rossz az is, hogy kiabálva vitatják meg a nehézségeiket. Fontos lenne, hogy ne az élettársa édesanyjának jelenlétében, hanem csakis kettesben tárgyalják meg az életük ügyeit, és ne kiabálva, hanem egymást meghallgatva.
Házasságot csakis akkor kössön, ha az élettársát őszintén, szívből szereti, hozzá hűségesen, a kapcsolatukat napról napra építve akar vele élni egy életen át, és ugyanezt érzi, akarja az élettársa is. Ha ez nincs így (és nem alakul ki belátható időn belül), akkor el kellene költöznie az élettársától.
Ha Magyarországon járnak, szívesen látom magukat egy beszélgetésre!